Az én kedvenc sportágam nem igazán megszokott, főleg egy lány részéről, hisz én nem a focit, az úszást vagy épp a lovaglást szeretem. Én a motorsportért rajongok. Sajnos versenyezni sosem volt lehetőségem, de apa mindent megtett annak érdekében, hogy mégis bepillantást nyerhessek ebbe az egész világba. Mikor 8 éves voltam kaptam egy quadot és azóta rendszeresen quadozok. Kb. 10 éves lehettem, mikor azon a télen egyik reggelre nagy hó esett és apa mondta, hogy menjünk ki quadozni az utcára. Egyész nap az utcán drifteltem a quaddal és szerintem ott jöttem rá, hogy imádom a sebességet, mikor a saját kezedben van az irányítás az az igazi szabadság.

A motorsport mindig is szerepet játszott az életemben. Egészen kicsi korom óta nézek Forma 1-et, kamionversenyt és túraautót. De azt határozottan ki tudom jelenteni, hogy a forma autó a kedvencem, ide érte a Forma3-as és Forma2-es bajnokságot is (ezek 2017 előtt GP3 és GP2 néven futottak). De a legkedvesebb számomra mégis a sokak által „király kategóriának” emlegetett Forma1.

Az az életvitel, hang, technológia és sebesség egyszerűen megragadja az embert. Sokak szerint csak körbe-körbe köröznek vagy, hogy vezetni bárki tud, de ez egyáltalán nem igaz. Egy Forma1-es pilótának fizikálisan és fejben is a toppon kell lennie, hogy a lehető legtöbbet ki tudja hozni önmagából és az autójából is. Hihetetlen erőhatások érik őket vezetés közben hiszen bőven 300 km/h felett vezetnek, ez a kanyarokban akár több mint 5 G-s erőhatást is vonhat maga után. Emellett minden egyes alkalommal mikor beszállnak az autóba csak remélni tudják, hogy ki is fognak szállni belőle. Gyakorlatilag egy száguldó koporsót vezetnek. Sosem lehet tudni, hogy egy tizedmásodperccel később lenyomott fékpedál, egy pár fokos nyitás a kormányszögön vagy akár egy technikai meghibásodás mekkora balesettel járhat. A pilótapiacon mégis hatalmas verseny folyik ezekért az ülésekért, hisz itt csak a legjobbak maradnak bent ez pedig világszinten 20 helyet jelent.

 Minden évben láthatunk hatalmas baleseteket, olyankor nem számít, hogy a kedvenc pilótád ül abban a kocsiban vagy, akit a legjobban utálsz, olyankor csak az jár az ember fejében, hogy szálljon ki. Semmi más nem tud számítani abban a pilantban. A régi Forma1 egyáltalán nem volt biztonságos, jóformán minden egyes versenyen voltak halálos kimenetelű balesetek. Pont ezért kezdett el a FIA biztonsági szabályokat hozni. Sajnos az elmúlt évtizedekben így is voltak halálos kimenetelű balesetek. Ilyen volt a fekete hétvége 1994-ben, ahol a szombati időmérő edzésen Ronald Ratzenberger, a vasárnapi futamon pedig Ayrton Senna szenvedett halálos balesetet. A modern biztonsági intézkedések sokat növeltek a pilóták túlélési esélyein, de ezt Jules Bianchi sajnos nem élhette meg. A 2014-es Japán nagydíjon egy másik pilóta kocsiját mentő traktorba csapódott bele és a sérüléseibe később belehalt. Az ő balesete után vezették be a sportágban a glóriát, amely több pilóta életét is megmentette az elmúlt 3 év alatt. Ezek közé a szerencsés pilóták közé tartozik Romain Grosjean is, aki az idei első Bahrein-i futamon az első kanyart követően szenvedett hatalmas balesetet. Mindenkit sokkolt a látvány mikor a becsapódást követően az autó egyből szétszakadt és meggyulladt. A pilóta egy 53 G-s becsapódás után 28 másodpercet töltött a lángoló autóban mégis ki tudott szállni és kisebb égési sérülésekkel és egy kificamodott bokával megúszta az egészet. Ez sajnos nem mondható el Anthoine Hubertről és Juan Manuel Correáról. 2019-ben a Forma2-es bajnokságot megrázta mikor a két pilóta Spában az Eau Rouge kanyar után egymásba csapódott. Ez a pálya leggyorsabb szakasza. Antoine Hubert életét vesztette, Juan Manuel Correa még mindig nem gyógyult fel teljesen a sérüléseiből.

Sajnos ennek a sportnak is megvan a sötét oldala. Hisz a tehetség sokáig el tud juttatni, de a legnagyobbak közt nem az fog számítani, hogy mennyire vagy jó, hanem hogy mennyi szponzorod van és mennyi pénzt tudsz hozni a csapathoz. A politika is hatalmas szerepet játszik itt. És ez is hatalmas terhet helyez a csapatfőnökök vállára, de ahogy ők mondják „ha nem bírod arra van az ajtó”.

Mindezek után lehetne kérdezni, hogy miért szeretem ennyire ezt a sportot. Azért mert át tudom élni az egészet a pilótákkal. Minden rajtnál nekem is kihagy egy pillanatra a szívem, aztán hatalmas adrenalin szabadul fel és velük együtt izgulok, hogy mi fog történni az első kanyarban. Ez a sport tele van érzelemmel, mint pl.: harag, szomorúság és boldogság. És néha a legváratlanabb helyzetek hozzák a legjobb futamokat. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, mert rengeteget lehet belőle tanulni a kitartásról és arról, hogy sosem szabad feladnod, ha el akarsz érni valamit.

írta: Kovács Aisa 11.B