Életem során egész sok sportágat kipróbáltam már. Például aerobikoztam, néptáncoltam, kézilabdáztam, és még kangooztam is, mindet nagyon élveztem, de egyikben sem voltam igazán tehetséges, vagyis nem éreztem annak magam. Mindaddig még 6-ban iskolát nem váltottam.

A 6. osztályt az 5. Számú Általános Iskolában kezdtem el, ami ugyebár egy sportiskola, ebből kifolyólag sporteszközökkel jól felszerelt, így testnevelés órákon sokkal több féle sporttal tudtam megismerkedni, mint az előző iskolámban. Így ismerkedtem meg a kosárlabdával. A kosárlabda már egészen kiskorom óta érdekelt. Tátott szájjal néztem Zac Efront minden filmjében, ahol kosarazott, ezért mindig is ki akartam próbálni. Nagyon őrültem mikor erre lehetősem lett. Először nagyon béna voltam benne, nem értettem a szabályokat, a labdát sem tudtam normálisan pattogtatni, de mivel egyre többet kosaraztunk az órákon, elkezdtem belejönni és ezáltal élvezni is. Egyre többször sikerültek a büntető dobások, és a ziccerek, ez nagyon élveztem. Egy nap az iskolában bejelentették, hogy két hét múlva megyünk a városi kosárversenyre, és én is benne vagyok a csapatban. Egy kicsit kiakadtam, de megbarátkoztam a dologgal. Eltelt a két hét és elérkezett a nagy nap. Izgultam, mert még azelőtt nem vettem részt sportversenyen. Ami igazából nem is volt nagydolog, mert még nézők sem voltak, mintha színpadon állnék. Csodák csodájára, majdnem elsők lettünk, csak volt valami probléma, amire már nem emlékszem, ezért csak másodikak lettünk, de ez engem nem igazán zavart. Én csak örültem annak, hogy egyáltalán ott voltam, és hogy ilyen jó helyezést sikerült elérnünk. Nagyon büszke voltam magamra. Egy héten keresztül, minden nap fel alá ugrabugráltam a házban és közben azt meséltem, hogy mi milyen ügyesek voltunk, ezt a hét végére már nem annyira díjazta a családom többi tagja, de ez engem nem nagyon zavart. Ez után az esemény után, nagyon megszerettem a kosarat és ez lett a kedvenc sportágam. A gimnáziumban is szerettem volna folytatni, de sajnos a buszozás és az iskolai sportok nem túl kompatibilisek. Ebből kifolyólag erről le kellett tennem. Mióta nem űzöm ezt a spotágat, a képességeimet már nagyon rég nem tudtam tesztelni „élesben”, de szerintem nagyon sokat romlottak sajnálatos módon. A kosárlabdát megszeretvén, már nem gyűlölöm a sportcsatornákat annyira. Mivel nagyjából tisztában vagyok a szabályokkal és értem, hogy mit csinálnak, meccs közben, ezért néha, ha leülök tévézni, rátévedek a sportcsatornákra is, és megnézek belőlük pár percet. A kosárlabda megértette velem, hogy például a labdajátékok esetében a sportolók nem csak futkorásznak a labda után, vagy éppen csak szaladgálnak velük oda vissza, hanem komoly stratégiákat hajtanak végre, amihez ész is kell és nem csak fizikai erő. Emellett tudnod kell csapatban is dolgoznod, hogy ne csak az legyen a szemed előtt, hogy te dobj kosarat, hanem mérlegelned kell, hogy ha például átpasszolod a labdát a csapattársnak, nagyobb valószínűséggel fogja tudni bedobni, mint te mert ő jobb helyzetben van, hozzád viszonyítva. Mindezt másodpercek leforgása alatt kell felfognod, döntened és cselekedned. Tudnod kell, hogy ha szaladtok a palánk felé kosarat dobni, de hirtelen lefognak többen is és a csapattársad szalad tovább mennyire kell előrébb dobni a labdát, mint ahol a csapattársad abban a pillanatba áll, mert hiába doboz oda ahol éppen áll, ha szalad tovább, akkor csak mögé dobod és nem tudja elkapni, ezt is tudni kell mérlegelni, amit gyenge elmével nem nagyon lehet véghezvinni. Ezért bukik el sok sportoló is, mert hiába tehetségesek, ha nincs meg hozzá a szellemi képességük.

Mindent összevéve a kosárlabda nagy szerepet játszott az életemben, meg tanultam értékelni a sportokat. Nem csak a kosárlabdát, hanem más sportokat is ez által. Életem első és valószínűleg utolsó valamire való sporteredménye ebből a sportágból származik és, ezért ez a kedvenc sportágam.

írta: Karlovszki Nóri 11.B