Az íjászat a nyílvesszők ujjal való kilövését jelentő tevékenység, vagyis a nyilazás. A történelem során a vadászat és a hadviselés volt a két legfontosabb alkalmazási területe, napjainkban pedig sportként él tovább. A legelső íjászatra utaló jelek mintegy 50 000 évvel ez előttről maradtak fent. Az íjat eleinte vadászatra használták, majd innét került át a fegyveres összecsapásokba és mint a legfőbb lőfegyver, fokozatosan kiváltotta hajítólándzsát. Az ókorban Ausztrália kivételével valamennyi kontinensen íjásztak, ez is jól jelzi fontosságát. A honfoglalás kori (és még az annál is korábbi) magyarok a sztyeppei népekhez hasonlóan, életmódjukból fakadóan kiváló lovasíjászok voltak. Ezt tanúsítja az a híres középkori fohász is miszerint: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!”. Ők visszacsapó íjakat használtak. Az íjászat az államalapítás után is megmaradt Magyarországon. Mindig is voltak könnyűlovas egységeink, akik ezt a harcmodort folytatták, mint például a székelyek és kunok. Az íj használata egészen a végvári harcok idejéig használatban maradt. Regino prümi apát ezt írja évkönyvében a magyarokról (908): „…karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilaikkal, melyeket olyan ügyesen lőnek ki szaru-íjaikról, hogy lövéseik ellen védekezni alig lehet.”

Lakóhelyem, Magyarhomorog településhez tartozó Kónya domb közelében az 1980-as években történő régészeti ásatások során találtak olyan közrendi sírokat, amelyben többek között olyan íjvégek voltak, amelyek csontból készültek.

Édesapám az első íjat 2016-ban vásárolta. Többféle íjaink vannak, melyeket a közelünkben lévő Berettyóújfaluban élő íjkészítő készített: perzsa, mongol, angol hosszú íj, tatár, magyar, „nomád harcos íj”, és „tünde” íj.  Erősségük alapján a 25 pound- ostól a 60 pound-ig vannak. Édesapám egyedül tanulta meg az íj helyes használatát, melyre megtanította testvéreimet és engem is. Nagyon fontos a helyes test és karok tartása. Az íjászat lényege a sok gyakorlás. Fegyelem, kitartás és koncentráció a három fő összetevő amire megtanít ez a sport.

írta: Kácsándi Dorottya 11/A. osztály